Már Mikszáth megénekelte "Görbeország" középpontja lehetne ez a hegyi falu, ahová valóságos zöld alagúton lehet bemenni és helyrajzilag éppen Palócföld közepén helyezkedik el.
Bárnát körülfogják a hegyek, erdők, melyek még a bevezető útját is hosszan elfedik. Természetvédelmi területei: a Szér-kő, Nagy-kő, Kis-kő és a Szilvás-kő csúcsai által határolt völgyben fekszik. A Nagy-kő a környék legmagasabb és legnagyobb tömegű bazaltkúpja (520 m), ahonnan a falun áthaladó, kék sávjelzéssel jelölt Kohász-út mentén eljuthatunk a bazaltzuhatagáról híres Szilvás-kőhöz (625 m.). A csúcsokról nagyszerű kilátás nyílik a Cserhát, a Mátra, a Bükk-vidék vonulataira, az Alacsony- és Magas- Tátrára. A községet körülvevő dombok, erdők, rendkívül gazdag élővilággal rendelkeznek. Számos Közép Európában is ritkán előforduló növény- és állatfaj megtalálható (fekete kökörcsin, csellőpók, császármadár, holló, hiúz, medve, farkas). Bárna a vizek, patakok és hegyi források faluja is. Majd minden utcára jut belőle egy-egy, és közben a hegyekből az utánpótlás állandó. Bárna község Nógrád megye Észak-keleti részén, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán elterülő kis község. Bárna, Nógrád megye székhelyétől, Salgótarjántól 15 km-re helyezkedik el. Zsákfalu, nincs átmenő forgalma így a külvilágtó bizonyos értelemben elszigetelt. A helység néveredetének kutatói a "sötét" értelemben használt "barna" melléknév helynevesülését tarják a legvalószínűbbnek. Némelyek a Barna személynévből eredeztetik a falu nevét. A Fényes Elek által szerkesztett Magyarország Geographiai szótára című 1851-ben kiadott munkában még "Barna" néven található meg a község, amely akkor 532 lakost számlált. Első írásos említése 1405-ből származik. 1548-ban a falu a Feledy család birtoka volt. A 16. század második felében a török elpusztította. Az 1715 évi összeírásban nemes községként majd 5 évvel később már a jobbágyközségként szerepelt. 1770-ben Gömöry János, 1826-ban a gróf Teleki, később a báró Jósika család volt a földesura. Római katolikus temploma 1822-ben épült. A plébániát 1799-ben alapították. A plébániahivatalban őrzött egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, az első települők tótok voltak, amit a helység dűlő-nevei és a családnevek is igazolnak, lakosai azonban már a XVIII. század elején megmagyarosodtak. E helységhez tartozik: Vizmalom-puszta. (Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Nógrád vármegye - NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Írta Reiszig Ede dr. történetíró. Kiegészítette Vende Aladár szerkesztő - Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2004. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0013/6.html 2018.02.25.)
1910-ben 833 lakosából 828 magyar volt. Ebből 824 volt római katolikus. (http://www.ksh.hu/apps/shop.kiadvany?p_kiadvany_id=81322&p_lang=HU) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 29.) Önálló általános iskola 1929-ben kezdte meg működését, melyet azóta többször is kibővítettek. A 20 sz. elején Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott. A lakosság száma a salgótarjáni iparmedence fejlődésével párhuzamosan, a második világháborút követően ugrásszerűen megnőtt és elérte az 1400 főt, majd a szénbányászat visszafejlesztése és a közeli megyeszékhely ipari üzemeinek leépítése után esett vissza a jelenlegi szintre. Ma 1100 fős lakosával kis falunak mondható.
